Ez is egy olyan betegség, amit az emberek szomorúan vesznek tudomásul, majd panaszkodnak, hogy milyen drága a diéta, csak az nem jut eszükbe, hogy nem kell elfogadni ezt, mint egy bélyeget hanem tenni kell valamit, hogy a helyzet megváltozzon. Sokszor hallottam már azt a választ, hogy: az orvos azt mondta, ez nem gyógyítható. A bélbolyhok elcsökevényesedtek, vagy már teljesen sima a vékonybél felülete, nincs visszaút. Aki ezt elhiszi, elfogadja és beletörődik, annak valóban nem tudok segíteni. Elmondok azonban most egy olyan történetet, ahol másképp alakult. Lányom egyik ismerőse eljött hozzánk, hogy együtt menjenek egy közös programra. Mint jó házigazda, meg akartam kínálni valamivel, ám közölte, hogy amit ő megehet, olyat nem biztos, hogy tartok itthon. Elmondta, hogy gyerekkora óta lisztérzékenységben szenved. Ennek most már 20 éve. Szigorú diétát tart, mert ha elcsábítja egy-egy falat, vagy ital, akkor annak csúnyán megfizeti az árát. Kemény megpróbáltatás ez, főleg társaságban. Nézni, hogy mindenki más bűntetlenül tömi magába a csábító étkeket, ő meg előveszi a kukorica lisztből sütött, fűrészpor ízű kenyérből készült szendvicsét. Hiába tartja a diétát, sportol keményen, arca beesett, hamuszínű, testalkata soványnak mondható. Ekkor elkezdtem beszélni neki az Energy termékeiről, és hogy hasonló esetekben milyen jó eredményeink vannak. Én lepődtem meg a legjobban, amikor a fiú azt mondta: én hiszek az ilyesmiben, szívesen kipróbálom! Öregem, Te most kezdtél el gyógyulni! - villant át az agyamon, és már vettem is elő a szekrényből a Korolent. A teszt azt mutatta, hogy napi 1 cseppet kell használnia kétszeres hígításban. Hiába, 20 év nagy idő, nem lehet csak úgy ajtóstul rontani a házba. Telt-múlt az idő, el is felejtettem a fiút, míg egyszercsak összefutottam vele az utcán. Rögtön feltűnt, hogy az arca kikerekedett a korábbihoz képest, és a színe is élettel telibb. Ekkor már 7 hónapja szedte a cseppeket. 10 hónap után szólt, hogy elfogyott az üveg, szeretné folytatni, mert úgy érzi sokat segít. Felemeltem az adagot 3 cseppre. Nagyon pontosan betartotta a szüneteket is, és soha nem felejtette el bevenni. 17 hónap után egyszercsak azt látom, hogy a lányom ugrál örömében fülén a telefonnal. Jó hírt kapott, a fiú kezelőorvosa a javulás miatt teljes kivizsgálást rendelt el, és megvannak az eredmények. Teljesen negatív. Az orvos elkezdi visszaállítani a normál étrendre. Noha a Korolent még mindig szedi, mert nem meri elhagyni, ennek a fiúnak az esete legyen példa azok előtt a szülők előtt, akiknek gyermeke ebben a betegségben szenved, és azon felnőtteknek is, akiknél most jelent meg ez a betegség. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ezek az emberek miért nem keresik a megoldást, miért nyugodnak bele abba, hogy az állapotuk visszafordíthatatlan? A vékonybél meridiánjához tartozó megerősítő mondat így hangzik: azt csinálom, amire szükségem van! Talán ezek az emberek nem ismerik fel, hogy mire van szükségük, és inkább azt csinálják, amit mások mondanak nekik. Nem tudják elfogadni önmagukat, nem találják a helyüket az életben, és nem azt csinálják, amit úgy hívunk, hogy önmegvalósítás. Segítsünk nekik, ha tehetjük, hiszen tudunk segíteni, mert van egy Korolenünk. Mara

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.