A közelmúltban két olyan eset is volt, amikor a problémák feloldására Renolt javasoltam. Mindkét esetben oki kezelésre használtam a Renolt, tehát a problémák gyökerének a megszüntetéséhez. A visszajelzések szinte azonos időben jöttek, és teljesen meghatott, ahogyan ez a két különböző típusú, az ország különböző pontjain élő ember nyilatkozik az érzéseiről. Megosztom most veletek az ide vonatkozó sorokat.

Az első esetben a testi tünet egy mióma volt, egyszeres hígításban adtam a Renolt, az egyén rezgésmintájához alkalmazkodó adagolásban. Idézek a tőle kapott levélből: „Elkezdtem az Ön által javasolt kúrát 2010. november 5-én és befejeztem 2011.  január 5-én. Nagyon meg voltam elégedve, mert sokkal kiegyensúlyozottabbnak, nyugodtabbnak éreztem magamat, és főleg elfogadóbbnak a problémáim iránt, mely érzést korábban nem tapasztaltam.”

A második esetben a testi tünet az anyatej elégtelen mennyisége volt, itt is egyszeres hígítást alkalmaztam. Ő így írt nekem: „Az a bajom, tudod, hogy én hajlamos vagyok olyan dolgokba beleélni magam, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz, de addig rágódok rajta, míg szinte készpénznek veszem, és ezen aggódok, de azt vettem észre, mióta Renol a társam, gyorsabban túlteszem magam ezeken, és az okos agyam elmagyarázza a zakkant agyamnak, hogy ez baromság. :)”

Azt hiszem, máris két új dolgot tanulhattunk meg a Renolról. Az egyik, hogy elfogadóbbá tesz minket a saját problémáinkkal szemben. Hiszen ha a problémát nem érezzük magunkénak, az annyi, mintha nem vállalnánk érte felelősséget. Mintha nem is mi csináltuk volna saját magunknak, hanem egy kívülálló tette volna ránk ezt a terhet. Ha megszeretem a problémámat, akkor az fel is oldódik ebben a szeretetben. Azt pedig már tudjuk, hogy a Renol a vese meridiánját erősíti, a vese meridiánja pedig a szív csakráját tölti….

A másik dolog, amivel kiegészíthetjük a Renolról szerzett tudásunkat, az az, hogy megtanít minket a helyes értékelésre. Megtanít arra, hogy megtudjuk különböztetni azt a két esetet, amikor valóban probléma van, vagy amikor csak mi látjuk problémának a dolgokat.

Tanulni mindig és mindenkitől lehet. A kétéves gyerektől is, tudjuk jól. Csodálatos dolgokat lehet tanulni az emberek tapasztalataiból is, csak figyeljünk rájuk, hallgassuk meg őket, és építsük be a munkánkba a hallottakat.

 Mara